Ezek vagyunk mi
Eladott...
Szeretet és bizalom
Ezek vagyunk mi
Az egyenes vonalon
Nem tudtunk menni
Halvány árny vagy már
Halványabb mint minden
Elcsitult a vihar, nem kár
Elmosta mit hittem
Egy árnyék vagy csupán
Egy lekopott fal oldalán
Egy torz alak, légvár
Sírni ezért már rég kár
De a szemeim szárazok
A sírás messziről kerül
Minden emléket átadok
Lelkem más falára vetül
Ez egy új fejezet
Egy teljesen új nap
A sors másfelé vezetett
Új életet, álmot ad
Nem tudom mit hittem
Mikor a szakadó esőben
Virágot s bizalmat vittem
Mára már jól vagyok,
Nem érdekelnek a csillagok
Van akinek bizalmat adhatok
Hogy mi lesz belőle?
Nem tudhatom előre...
2010.12.10
Borostyán
Decemberi szép estén
Lila ködbe beleesvén
Eszmélésnek előestjén
Szivárványszínt festvén
A Tisza vad vizére.
Egy odvas tölgyfa tövében
Borostyán kúszik az ég felé
Hátán lepel, harmatcsepp ölében
S Áhítattal állok elé
Eddig észre sem vettem
A természet e csodáját
S lám, máris megszerettem
A Tisza gyönyörű virágát
Valódi érzés ez?
Vagy csak a tél betegít?
A csodálat körülvesz
Ölel, simít, leterít...
Nem tudom.
2010.12.12.
Idő és bizalom
A tiszta havon lépkedek
Hideg szél fújja arcom
Ha jól döntök, élhetek
Reményt látok azon az arcon
S kérdőre vont, biztos ez?
Egy szót suttog a csípős szél
Kimondanám, de elkap a félelem
Valami nyugtat: minden ember fél
S ha kérdőre vonom, biztos ez?
Ha az Ő válaszát várom
Mi lesz az a titkos nesz,
Amit a szél súg a határon?
Egy valamit tudok
Ha ránézek elmosolyodok
Ha nevet, én boldog vagyok
És csak egy valamit akarok
A szerelem egy furcsa dolog
Megragad, felemel az isten egére
Mindened csak körülötte forog
Megérte barátom, bizony megérte
Én nem szeretném elrontani!
Nem szeretném hogy ne szeressen
Nem tudom még elmondani
Nem kérek mást ez egyszer
Csak időt és bizalmat.
2010.12.13.
Akasztófára való
Számat szóra nyitom
A mindenséget szólítom
Tudja meg a titkom
Lelkem ezzel gyógyítom
Él közel egy szép virág
Leszakítni nem merem
Ilyen szép még egy király,
Nagy kertjében sem terem
Gyökerei mélyen a földben
Nem fújja el semmilyen szél
Szára erős, a téli ködben
Nem fázik, hidegtől nem fél
S egy ilyen erő mellett
Mit hiszek én, halandó...?
Egy gyáva, balga szerzet
Egy akasztófára való...
2010.12.14.
Burkolt szavak
Miért van az hogy minden tettem,
Rosszul esik másoknak?
Talán azért mert ilyen lettem
Kívül csendes, de belül átok van
Miért van az hogy a szó
Amit kimond ez a bűnös száj
Az senki másnak nem jó
Pedig amit gondolok, teljesen más
Ha a lélek vallatószék előtt
Mindent mond csak hogy ne értsék
Holott tudja mit akar: Csak Őt
Hogy a burkolt szavait megértsék
2010.12.15.
Elveszek a szemeiben
Elveszek a szemeiben
Abban a mély kékben
Ott folyik az ereiben
Az angyalok vére
A szárnyait biz' jól rejti
Egy jelét sem mutatja annak
Hogy ő más valami, nem emberi
Hanem egy földre szállt angyal
Elveszek a két szemében
Ki tudhatta előre?
Ott pihen édes kezében
Romlott lelkem gyeplője
És simítja kedvesen, puhán
Mint úrihölgy az ölebét
Pedig ezen az útszéli kutyán
Nincsen kedves vagy szép
Elveszek a kékségben
S ő az egyetlen menedékem
Ebben a kusza térségben
Ezen a pokoli vidéken
2010.12.17.
Jó lenne
Ráismertem. Én vagyok az.
Pontos tükör előtt állok,
A tömegben ő is ugyanaz,
Pedig csak egy érintésre várok.
Én próbálok mindent jól tenni,
Jó lenne egyszer már jó lenni.
Ne hidd azt hogy én
Nem küzdök magammal minden nap,
Ne gondold azt hogy én
Meg vagyok elégedve magammal...
Én próbálok mindent jól tenni,
Jó lenne egyszer már jó lenni.
2010.12.22.
