Ez egy újabb versem amit a napokban írtam. Nem tudom miért de nem szeretem a saját dolgaimat versnek hívni. Arany János, Petőfi Sándor csak hogy a leghíresebbeket idézzem, ők írtak verseket. Én csak szövegeket írok amik rímelnek.
Száműzött
Szemét vagy
Kit mindig arrébb tesznek
Szemét vagy
Kit mindig leköpnek
Nem tehetsz semmit
Nem gondolkozol
Nem érezhetsz semmit
Mert egy átkot hordozol
A kutya vacsorája
A te svédasztalod
A világ mocskát kapod mára
Mit akkor is lenyelsz ha nem akarod
Kitaszítottak a világból
Nem figyelnek rád
Távozol az élők sorából
Még ezen az éjszakán
Ruhád szakadt
Bőröd sebes
Hol a tavasz?
Ki segít neked?
Száműzött vagy csak
A világ száműzöttje
Éled át a napokat
Éveket öregedsz a napok közben
S mikor már elvinnének
Húznának a kutyák
Életedet nem kímélve
Tépik bőröd és ruhád
Véres kézzel kapaszkodsz
Hova semmi sem húz vissza
Ordítással akaszkodsz
A régmúltba
Mikor felkelsz, sötétség
Négy fal zár össze
Kinyitod koporsód fedelét
S üvöltesz életedért könyörögve
Száműzöttje vagy az életednek
Bezárt a föld alá
S érzed a halál ízét
Az utolsó vízcseppben
