Naplemente, miegymás
Valami még hiányzik
Valaki még mindig hibázik
Nem tudom ki az, nem is érdekel
Féktelenség, téged hogy érlek el?
Nem is baj, hagyjuk a panaszt
Bár ha lenne nálam nedű vagy haraszt
Félelemből, csak hogy ne érezzek
Semmi bánatot, haragot, csak létezzek
Aztán kinézek hogy a nap lement-e
Fura ez az érzés, bánt a naplemente
Valami most szúr, belém hasít pont ott
Kicsit megszeppenek, félve megnézem a pontot
"Semmi baj"- csak a mellkasom dobog
Hál' Isten, én nem, csak a világ mozog
Én vagyok a biztos pont
Én vagyok a minden és semmi
Mégis körém kosarat font
Alig bírok levegőt venni
Most pakolgatom vissza
Arra az i-re a pontot
De mellettem Mephisto
Egy újabb Tokaji-t bontott
Kortyolgatjuk a savanykás mámort
Megbízom egy küldetéssel a jó öreg Ámort
"Újra találkozhatnánk mi ketten" - mondom neki
"Másfelé járok most, sok a dolgom" - így a kérdést elveti
Hát nem is folytatom tovább a reménykedést
Valami sós csorog az arcomról, elég egy rés
Egy lyuk a világból ahol lelépek és
Majd talán ott megtalálom az elégedést
2011.07.31.
Ahogy tűnik
Ahogy telik az idő
Mellettem néhány liliom
Bíztatva bújik elő
Ahogy tűnik a múlt
Makacsul néhány emlékfolt
Gonosz vigyorral emlékeztet
"Ön többet már nem érezhet!
Egy év boldog szárnyalás után,
Még mindig itt ül, szomorún és bután...
A virágok, a szép szavak s a versek
Most már csak a bánatra emlékeznek!"
S hogyha egyszer kérdezik:
A bizalom s szívesség megérte-e?
Ez a rongyos szív csak éhezik
Millió elvárásnak felelne meg
De az ezredik kérdésre is ugyanaz a válasz:
Egy évig ez a rózsa volt a legerősebb támasz...
2011.05.01.
Elgurult üveggolyó
Mindegy már hogy mit adok fel
Szerelmeslevél vagy egy álom
Holnap a nap is fájdalommal kel
Elszórtam lelkem, darabjait nem találom
Egy tű a kazalban
Egy szem a homokban
Egy csepp a tengerben
Elgurult üveggolyó, keresni értelmetlen
Az ürességben merengek
Egy égitest, céltalanul keringek
Szeretnék egyszer otthon lenni
Te voltál a cél s most már semmi
De ha a bűnös és gyarló ember
Tiltott almára lel egyszer
Tudja milyen volt akkor
Gyakran álmodik arról a napról
Mikor minden óra reménnyel kel fel
És csillapíthatatlan vággyal telik el
Hívom a Földet és az Istent
Ha léteztek, gyertek értem
Rossz lebegni egyedül itt fent
Régóta csak ezt az egyet kérem
Nem én akartam ide kerülni
De nehéz egy angyalnak ellenszegülni
Most visszatért hozzátok
Én szárny nélkül rátok várok
2011.05.03.
